Komoly előítéleteim vannak mindenféle táborokkal kapcsolatban. Valószínűleg azért, mert megtapasztalhattam már néhányszor az iskolai táborok keretében a gyanús, barnás színű foltokat az állítólag frissen mosott ágyneműn; a nyolc négyzetméteres zokniszagú szobák hangulatát, ahová tizenkét embert préselnek be; és a szalonnasütéseket, amik mindig szúnyogcsípésekkel és didergéssel végződnek.

Különben is, a hely neve Alsómocsolád. Ráadásul létezik, és nem valami poénkodó bestsellerszerző találta ki a nevet. Ennél már csak az - egyébként valóságos, tényleges Bugyi falunév lehet viccesebb. Ráadásul az elmúlt egy-két hétben - ahelyett, hogy ragyogó, napsütéses, júniusi idő lett volna - undormányos eső és dideregtető hideg volt. (Tegnapelőtt mackópulcsiban és pokrócban forró kakaót iszogattam, úgyhogy valami komoly klímaváltozás van folyamatban.) Nem mondhatom, hogy kicsattanó jókedvvel kapartam volna ki magamat az ágyból.

Hetven percnyi hardcore autóbuszozás a Mecsekben felfordította a gyomromat, és amikor leszálltunk a buszról, egy sárgára festett kis községháza előtt álltunk. Tapasztalatom szerint a tábor-szálláshelyek kívülről ártatlannak és kényelmesnek tűnnek, mint az oroszlán, aminek a sörénye olyan simogatnivalóan puhának látszik, de ha kitátja a száját, csupa hegyes fog van benne, amivel percek alatt szétmarcangol. A tábor-szálláshelyek is hasonlóak; amint elfogadtad a szobakulcsot, többet nem reklamálhatsz a zokni-aroma vagy a lepedőn található foltok miatt, és örökre a foglyukká válsz. (Na jó, csak néhány napra. Egy hét, kettő. Ameddig a tábor tart.)

Felcammogtunk a lépcsőn a hátizsákjainkkal, és majdnem dobtam egy hátast, mikor megláttam a szobánkat. A hagyományos emeleteságyak ott voltak, de széles, puha matracok voltak bennük, nem engedték meg, hogy mi húzzuk fel az ágyneműt, volt benne asztal, és három szék, éjjeliszekrény, egy üres hűtő (nem baj, sosem tudni, mire jó), sőt, külön, hatalmas fürdőszobánk is van, amiben majd reggel, fésülködés közben tobzódhatunk, sőőőőt, van egész alakos tükör is! Ráadásul minden tiszta, sehol egy folt, van erkély, amire ki lehet állni, és hallgatni az esetleges Rómeók szerenádját, és látszik az idilli, vidéki táj is, a kék vizű halastó és a zöld dombok. Még a nap is kisütött. Trallalalala.